Előre kell bocsássam, hogy igen rossz gyerek voltam. Sok olyan dolgot csináltam/tunk, amit mai fejjel csak hüldezve tudok végiggondolni, meg persze a rengeteg csínytevés is.

Egy ilyet szeretnék megosztani Veled/Önnel.

Akkoriban nagy kincs volt a desszert. Nem is lehetett akármilyet kapni, nem volt ekkora választék, mint manapság. Aki a 70-es évek elejére emlékszik, az tudja, miről beszélek...

Kertvárosban laktunk, így minden kertben volt kutya. A száraz kutyagumit összeszedtük, és kisimított sztaniolpapírba becsomagoltuk, majd egy kiürült desszertes dobozba tettük. Az egészet becsomagoltuk selyempapírba, szalaggal átkötöttük, majd elhelyeztük a járdán, mikor senki sem látta. Elbújtunk, és vártuk a "szerencsés" megtalálót.

Előbb-utóbb egy arra járó meglátta, megörült neki és hazavitte.

Sajnos a végkifejletről ezáltal lemaradtunk, de attól még jót nevettünk.

Na... Hát ha a választási ígéretekre gondolok, akkor úgy érzem, a FIDESZ soraiban is ül pár ilyen vásott lurkó...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.